Köves József neve elsősorban nagyszabású viccgyűjteménye nyomán ismert a szélesebb olvasóközönség előtt: hódolva saját passziójának, lassan három évtizede jelentkezik újabb és újabb vicckollekciókkal. 2011-ben azonban megmutatta egy másik alkotói arcát is az olvasóközönségnek: akkor verseskötettel jelentkezett. Most, tíz év elteltével ugyanígy tesz, s mint korábban, úgy most is a hagyományos magyaros verselés, az alkalmi megszólalás közvetlensége, a személyes, olykor fanyar vagy épp önironikus humor, politikai élcelődés jellemzi hangvételét. Könnyed verselő, de a verbális lezserség mögött szinte minden költeményében felbukkan az időskor szorongása, az élet alkonyának szívszorító komolysága, az elszámolás az eddigi élettel, és a szembenézés azzal - ami jön: "Írtam mesét, beszélyeket / számos verset, személyeset / sok-sok valót meg misztikát / nagy ritkán publicisztikát - / viccek na meg könyvtörténet / vidám s komoly kisregények / állnak itt gerinces sorban - / de van üres hely még a polcban / csakhogy most már itt a nyolcvan." (Jön a nyolcvan). A karcsú kötetben négy ciklusnyi, ízében-témájában igazi "pesti" költemény kapott helyet: Itt a nyolcvan, Jelentés a jelentésről, Esőben az erkélyen, valamint Szelfikép. A "prehumusz versek" minden líraszerető olvasónak jó szívvel ajánlhatók. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"