Szabó Csaba Wagen, staunen, atmen című monográfiája Rainer Maria Rilke költészetének részletes, elsősorban egyes versekre koncentráló értelmezését nyújtja, a késői líra felől közelítve. A szerző módszere a szoros olvasás, amely nem általános irodalomtörténeti összegzésekre törekszik, hanem az egyes versek nyelvi és poétikai működését vizsgálja. A kötet központi fogalmai a kockázat (Wagnis), a csodálkozás (Staunen) és a lélegzés (Atmen), amelyek Rilke költészetének alapvető szervezőelveiként jelennek meg. A monográfia Rilkét olyan költőként mutatja be, aki a modernitás tapasztalatát kettős módon éli meg: egyszerre vállalja annak bizonytalanságát és törekszik egy eredeti, ősi tapasztalat visszahozására. A kockázat a lét alapvető állapotaként jelenik meg, amely nemcsak tematikusan, hanem a nyelv működésében is megmutatkozik. A költészet maga is kockázatos vállalkozás, amelyben a szó jelentése folyamatosan alakul és bizonytalan marad. A kötet első nagy egysége a kockázat motívumát elemzi, különösen egy olyan versen keresztül, amelyben a lét mint állandó kitettség és önmeghaladás jelenik meg. A második rész a Szonettek Orpheuszhoz egyik darabját vizsgálja, és az érzéki tapasztalat, valamint a nyelvi megszólalás kapcsolatát tárja fel.