Csaknem félszáz, többségében néhány soros, haikuszerű verset tartalmaz Basilides Barna első verseskötete. Megszületését az előszóban (Barna) K. Pintér Tamás részletezi, aki az érzékenytollú, kizárólag fákat, faágakat ábrázoló grafikai illusztrációkat is készítette. E rövid bevezetőből megtudjuk, hogy egy véletlen találkozásnak köszönhetően, kettejük megszakadt kamaszkori barátságát elevenítették fel ötven esztendő után. A három ciklusba (Tükörcserép; Szembesülés; Megérkezés) rendezett költemények e kései megjelenés szellemében a címre (Végszó) és a ciklusok címeire rímelnek: Végstádium, Végül, Ante finem, Minden nap közelebb, Késői fohász, Számadás.