Amióta Müller Péter - talán a Kígyó és kereszttel (legutóbb: 201206006) - megkezdte ezoterikus írói pályafutását, személyes hangvételű anekdotákból, eszmefuttatásokból, életbölcsességekből, spirituális tanításokból egybeszövődő, az olvasóhoz közvetlen szóló könyvei megjelentetését, rajongói azóta ismerhetik az őt ért kis híján halálos kimenetelű tragédia és a feleségéhez fűződő, ma már szinte legendává nemesült kapcsolat történetét. Most ez utóbbi köré kanyarított egy egész könyvet, amely semmi másról nem szól, csakis a szerelemről. "Szerelmes vagyok hatvankét éve" - állítja az előszóban. S hogy ez mit is jelent? - nos, ezt fejti ki részletekbe menően az írás. A szerelem minden lehetséges fázisa, arca fel-feltűnik Müller Péter tükrében - de mindenről csak az legigazibb, leghitelesebb szerelemhez képest esik szó, ez a vezérszála mondanivalójának. Nem titok, hogy hittel vallja - sőt, állítása szerint tapasztalja és éli - azt, amelyben a legtöbben épp csak reménykedni mernek: hogy van olyan, amikor a lángolás nem hűl ki, amikor másik varázsa nem kopik el - hogy van, létezik az a bizonyos Igazi, hogy megtalálható, s ha bölcsen választunk, szeretünk, egy életen át megtartható, egyetlen igazi társként. A kötetet bár valószínűleg inkább hölgyek fogják keresni, érdemes ajánlani a témára, stílusra nyitott férfiolvasóknak is. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"