A nagy portugál író regénye úgy indul, mintha szokványos, pazar eleganciával megírt horrortörténet, enyhén misztikus krimi lenne. Egy férfi elveszti a látását, megvakul, látszólag minden ok nélkül, ám talán autója lehet a bűnös benne, mert az azt ellopó tolvaj is, az őt megvizsgáló szemorvos is elkapja a bajt, sőt mindenki, aki egyikükkel vagy másikukkal akárcsak felületesen is, de érintkezik. A vakság járványszerű gyorsasággal terjed, és a hatóságok természetesen úgy lépnek fel vele szemben, mint járvány esetén szokásos. Vesztegzárat állítanak, internálják az egyre gyarapodó számú vak férfiakat és nőket. A történet innentől - anélkül, hogy az író erőszakosan fordítana stílusán vagy elbeszélésmódján - egyre inkább Camus Pestiséhez kezd hasonlatossá válni.