Papp Ádám versei a lírai én szubjektív tapasztalatairól szólnak, mégis majd minden olvasó találhat közös pontokat a versbe szedett érzésekkel, emlékekkel és élményekkel. A költő szövegei az alanyai líra klasszikus hagyományába illeszkednek, arról olvashatunk, milyen érzések kerítették hatalmába a lírikust egy adott napon, milyen benyomásai voltak utazás közben, mi foglalkoztatja, milyen örök érvényű igazságok és gondolatok töltik ki szabad perceit. A saját lelkéhez szóló, valamint az Istent is párbeszédbe hozó szövegek mellett az önmegszólító verstípusba tartozó darabot is találunk (Elveszett ima), melyben a lírai én egyes szám második személyben beszéli el mindazt, ami a lelkét nyomja, externalizálja a tudatot, amely így saját magára tud tekinteni, saját magával tud párbeszédet kezdeményezni.