Fodor Miklós költő, esszéíró, zenész, filozófus, esztéta, egyszóval sokféle szellemi tevékenységet folytató művészember; új kötete is számos műfajt, kifejezésformát képvisel, nem is szólva a gondolatok, tartalmi motívumok és mondandók sokaságáról. A kötet nyitó verse előre jelzi, az olvasó igen színes, már-már garabonciás versvilággal fog találkozni: „ebben az életvilágban / valós hitetlenségben / eszményített romlásban / roncsoló eszmékben / szívébe itatva / lélekoldás, gubancolás” (szél). Ahogy egyik kritikusa írta, Fodor Miklós „bővérű költői vénával” rendelkezik, ez a megállapítás érvényes versvilágának terjedelmére éppen úgy, mint erőteljes gondolatiságára, versbeszédének burjánzó képvilágára, mondandója gazdag rétegezettségére, ahogyan szinte egymásra torlasztja a témákat, motívumokat, a metaforákat, benyomásokat, hangulatokat (Sötét víz; Isten bőgője).