Már több mint két éve igyekszem a szemlélődő imádsággal összefüggő tartalmakkal megtölteni a facebook oldalamat. Eredetileg nem terveztem, hogy ezeket a szövegeket könyv formában megjelentessem. Azonban oldalam olvasói üzeneteikben, lelki gyakorlatozók a személyes találkozások során jelezték, jó lenne ezeket a szövegeket egybegyűjtve látni, olvasni. Ezen bátorodtam fel, és úgy éreztem, valóban jó helyen van ott a virtuális térben a gondolat, az üzenet, de hasonlóan jó helyen lehet egy kézzel megfogható, lapozgatható, saját tapintással és illattal rendelkező könyvben is. Akár azt is mondhatnám: itt, a kézben különösen jó helye van. Talán azért is, mert így még inkább lehetőség nyílik egy-egy gondolat, mondat feletti elidőzésre. Kísérletet tehetsz a szöveg mélyére nézésének, a leírt szavak megélésének, azért, hogy nagyobb eséllyel célba érhessenek. Oda, ahová a mindünket éltető Szentlélek irányítani kíván: a szív mélyére. Hála és dicséret ezért a mi Urunknak, aki kegyelméből bennünk a gondolatot felindítja, majd tovább lendíti, és ha engedjük, ha a szemlélődés csendjében türelemmel megnyílunk rá, célba is juttatja. Izrael népe negyven évig vándorolt a pusztában, keresve-elengedve, közeledve-eltávolodva Istenétől, Aki elhívta, hogy Vele közös úton keresse és találja meg az Országot. Az út során kétségeik közepette így fordultak a zsidók Istenhez: Vajon itt a pusztában, az üresség, a halál, a magány földjén is tudsz-e asztalt teríteni nekünk? Elmélkedéseim erről szólnak. Arról szeretnék itt hitvallást tenni, hogy a legnagyobb külső és belső pusztulásban, pusztában is képes a mi szerető mennyei Atyánk asztalt teríteni számunkra egyszülött Fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban.