Christina Budde a történetek erejéről és felhasználásának széleskörű lehetőségeiről írta gyakorlati útmutatókkal gazdagon ellátott, esettanulmányokat is felvonultató coachingról szóló könyvét. A szerző úgy gondolja, hogy a történetmesélésnek, a storytellingnek kifejezetten jelentős hatása lehet egy olyan emberekkel foglalkozó szakmában, mint a coaching. S bár úgy tűnhet, hogy a történetmesélés archaikus, ideétmúlt gyakorlat, az eredmények mást mutatnak. Ellenkezőleg: az embernek nagy igénye van arra, hogy a nyelven keresztül saját élményeit és élethelyzetét történetként láttassa, s ha úgy könnyebb magát megértetnie, egy szemléletes történettel illusztrálja tetteit. A szerző éppen ezért először a történetmesélés elvi alapjait fekteti le. A teoretikus bevezető fejezetben a történetmesélés narratív pszichológiai bázisfogalmait, valamint az alkalmazandó helyzet felismerésének és kihasználásának módját járja alaposan körbe. Christina Budde négy történettípust különböztet meg strukturalista és poétikai alapokon: a metaforák, azaz a szóképek segítenek abban, hogy összetettebb módon jellemezzük életünket, vagy hogy a coach megtalálja a bensőséges hangot ügyfelével. A következő példákkal illusztrálható a metaforikus nyelvhasználat: „sötétben tapogatóztam”; „sziporkázik az ötleteivel”. Ezt követik a hasonlatok: „Vezetőként úgy érzem magam néha, mint egy kis hal a cápák között”. A minitörténetek: „A mi csapatunkról elmondható: azt sem tudják, mint csinálnak”. S végül a hosszabb történetek: „Amikor gyerek voltam….”. Az egyes történettípusok esetében példák segítenek a megértésben, valamint a gyakorlati felhasználás elsajátításában.