A huszadik századi magyar irodalom számtalan olyan írót és művet tart számon, akik és amelyek ilyen-olyan okok miatt nem kerültek bele a későbbi kánonba, hiába bírtak megjelenésük pillanatában komoly népszerűséggel, melyhez a korabeli kritika méltatása is társulhatott, valamiért mégsem tudtak gyökeret verni az irodalmi emlékezetben. Azonban, mint minden, a kánon is alakítható, nem kell más, csak elszántság és némi vak remény. Kőbányai János évek óta azzal próbálkozik a Múlt és jövő kiadó köteteivel, hogy elfeledett írók életművét ismét ismertté tegye. A jelen kötet is ebbe a sorba illeszthető: Gera György 1977-es haláláig komoly névnek számított az irodalmi életben, de műveit mégsem fogadta be az irodalmi emlékezet, pedig olyan témákat és sorskérdéseket járt körbe, melyek később meghozták Kertész Imrének a Nobel-díjat.