Fogarasi György irodalomtörténész és esztéta elsősorban a 18–19. századi brit esztétika és romantika kutatásával foglalkozik. Jelen tanulmánygyűjteménye a fenséges esztétikai fogalmát vizsgálja, elsősorban Edmund Burke munkásságán keresztül, de tágabb filozófiai és irodalmi összefüggésrendszerben. A szerző személyes indíttatásból közelít a témához: fordítói és elemzői érdeklődése vezette el Burke esztétikájához, amelyet kezdetben talán kevésbé kanonikus, ám annál inspirálóbb gondolkodói teljesítménynek nevez. A kötet egyik sajátossága, hogy nem csupán filozófiai-esztétikai elemzéseket tartalmaz, hanem irodalmi példákon keresztül is vizsgálja a fenséges működését. Az elméleti megközelítésektől az irodalmi szövegek elemzéséig haladunk; az irodalomtörténeti tanulmányok kronologikus rendben haladnak, érintve többek között a romantikus költészetet és olyan szerzőket, mint William Wordsworth vagy William Blake. A vizsgálódás során vezérelvként működő fogalom a Fogarasi által alkotott, címmé is emelt „teletrauma”, amely a trauma és a közvetítés kapcsolatát írja le. A szerző szerint a fenséges tapasztalata gyakran a távolság, a közvetítettség és a félelem összjátékában jön létre, ami különösen aktuálissá vált a modern, mediált világban.