Ágoston Tamás legújabb verseskötete komoly vállalásnak tekinthető: a költő a klasszikus szonettformát a végletekig csiszolja, kiprésel mindent ebből a közkedvelt, de a magyar irodalmi hagyományban egyáltalán nem tét nélküli formából. A kötet egy átfogó társadalmi tablóként is felfogható. A költő, a lírai hang, mint egy kis démon emberről emberre ugrálva belebújik a megidézett személyek bőrébe, az ő szemszögükből verseli meg a világot. Érzések, vágyak, csalódások és örömök, valamint a mai magyar társadalmat meghatározó megannyi jelenség együttes kavalkádja adja a kötet valódi poétikai erejét, s hogy a költő a vállalásnak eleget tud-e tenni, annak eldöntése a mindenkori olvasóra van bízva.