Az eposz mindig is az irodalmi kánon csúcsán foglalt helyet, amióta Homérosz elkezdett Akhilleusz haragjáról dalolni, a múzsa csókját bíró alkotók költői pályájuk betetőzéseként tekintettek a harcokat és kalandokat elbeszélő költeményekre. Bár az eposz a klasszikus antikvitásban egy-egy konkrét szerző nevéhez kapcsolódik, a 19. század során, amikor a különböző birodalmakban élő népek kezdik felfedezni elnyomott múltjukat, s a romantika népi igézetében új kulturális identitásra lelnek, a Kalevala megindítja az északi népek eposzainak sorát. A jelen kötet a finnugor nyelveket beszélő népek avatott kutatójának játékos, kreatív, de nem kevésbé tudományos kísérlete arra, hogy megalkossa a szamojéd nép eposzát.