A költő azt vallja, hogy a hangszer is, a vers is, akkor szól tisztán és hitelesen, ha megszólaltatójából nem hiányzik a jó lélek. Kritikusa, Pécsi Györgyi pedig úgy méltatja: „A lélek finomságára hangolt líra Zsirai Lászlóé, s egyúttal értéktanúsító, értékvállaló költészet az övé”. Vagyis Zsirai László zenei hatású lírája a lélek kifinomultságára és a tudat értékközpontúságára épül – ezt szemléletesen mutatja válogatott verseinek kötete is. Műveiben a hívő ember csodálkozik rá a földi és a földön túli világ szépségeire: „Valaki áll a táj felett, / ránk tekint -- / A szívünkből sugárzó szeretet / szeméből visszaint” (Érleli nekünk).