A szerző nevét hazánkban vélhetően mindenki ismeri, hiszen Gyarmati Andrea a hetvenes évek úszósportjának meghatározó egyénisége volt. Számos díj, olimpiai érem őrzi ennek az időszaknak a kiemelkedő teljesítményeit, ám nemcsak legendás úszóbajnokként jeleskedett, hiszen jelen, ötödik könyvének megjelenésekor bátran állítható, hogy a szerző írónak sem utolsó. Gyermekorvosként végzett munkája, sikerei nem maradnak el a sportban elért teljesítménye mögött, és most ebben, a személyes emlékeket életre keltő kötetében adja közre a mára már gazdag élettapasztalattal bíró egykori gyermek, sportoló, orvos, édesanya és feleség mindazt, amelyet érdemesnek tartott arra, hogy megossza olvasóival. Emlékeibe visszanyúlva többek között a gimnáziumi éveket idézi meg, így kerül a képbe legkedvesebb osztálytársa, Matthew, akihez máig tartó igaz barátság fűzi. Ki vagyok én? - "faggatja" önmagát egy másik írásában, majd a gimnáziumi emlékek sorában feltűnik a mára már ismert politikus és közgazdász, Bokros Lajos alakja, és egy "történelmi pillanatot" is megidéz, amikor Latinovits Zoltán gratulált sportolói teljesítményéhez az éppen érettségire készülő szerzőnek. Természetesen sok helyütt esik szó az úszásról, az uszodában eltöltött időszakról, amely életét alapjaiban határozta meg. A családi tablón megelevenedik fiának, Mócinak, és szüleinek, Székely Évának és Gyarmati Dezsőnek az alakja, a szerző szüleihez és fiához fűződő szeretetteljes kapcsolata, és az is megtudható, miként működött a gyermeknevelés egy kicsit másképp az ő családjukban. A "gondolatfutamokban", a személyes emlékeket életre keltő sorok között, jónéhány megszívlelendő, értékes gondolatot találhat az olvasó, aki egészen bizonyos, hogy élvezettel forgatja majd a könyvet, hiszen a humorral és bölcsességgel megfogalmazott, érzelemmel is áthatott kis történetek mindegyike igencsak szórakoztató. Széles körben ajánlható, a fekete fehér fotókkal gazdagított, kellemes kikapcsolódást kínáló kötet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"