Szemfényvesztő művészet

Gerevich József neurológus, pszichiáter, pszichoanalitikus, addiktológus, pszichoterapeuta, címzetes egyetemi tanár már többször bebizonyította, hogy lehet olyan művészetpszichológiai könyvet írni, amelyet a nagyközönség és a szakma egyaránt élvezettel forgat. A Szemfényvesztő művészet azonban még átfogóbb betekintést nyújt az alkotók lelkivilágába, mint korábban, a Teremtő vágyak című tematikus sorozatában megjelent művei (Művészek és múzsák, legutóbb: 202026155; Múzsák és festők, 201725121; Szerelmek, múzsák, szeretők, 201823085; A képzelet kockázata – Sylvia Plath élete, életműve és betegsége, 201924117). Ha felütjük a méreténél fogva is súlyos könyvet, mindjárt Vincent van Gogh Szék és pipa című, Arles-ban, élete legtermékenyebb időszakában festett képe tűnik a szemünkbe. Nem is lehetne drámaibb „felütés”, mint a St. Remy elmegyógyintézetet is megjárt művészzseni, aki ebben az időben (1889 decembere) két üres széket is festett - a másik Gauguin kecses karosszékét ábrázolja. Látszólag hasonlóak, de nem is gondolnánk, hogy ezekkel a hétköznapinak tűnő képekkel a festő életének fontos eseményeiről és barátságáról üzen, valójában a festőtársával szemben keletkezett gyilkos fantáziáit sűrítette képpé. Ebből, van Gogh halálélményének elemzéséből indult el a szerző jelen, négy évtized tapasztalatait sűrítő kötete, a művészetpszichiátria legsokszínűbb, legátfogóbb összefoglalása. Gerevich a pszichiáter szakértelmével segít megfejteni, mi állhat egy-egy műalkotás keletkezésének hátterében.