Az öregedő kottatáros és alkalmi súgó, Zsigó (az "egykor oly nobilis, körmét műgonddal ápoló" férfi megbolondul, mert Susánka, a Rézserpenyő neccharisnyás pincérnője több alkalommal is megvetően beszél az operákról. A jelenség aggodalommal tölti el az emberi életek rendjére ügyelő Agyközpontot, hiszen Zsigó kiszabadult az ellenőrzés alól, önmaga szabad művésze lett, marionettalakból hús-vér figurává vált. Zsigó első látásra beleszeretett Susánkába? Azonnal meglátta a lánykában az érzéki és ideális Selyempinát? Az érzelem vette el az eszét? Mi a teendő? – kérdezi önmagától az Agyközpont, és minden sejtjével próbálja feldolgozni az érkező jelentéseket, megfejteni Zsigó és Susánka személyiségét, felderíteni a lány nappali szelídségének és az éjjel rátörő vad, erotikus álmainak a magyarázatát. Az Agyközpont minden információt igyekszik feldolgozni, de mielőtt eredményre jutna, Susánka vágyai (tán) valóra válnak, ezt követően a lány eltűnik. Zsigó fájdalmában (?) véget akar vetni életének, de egy jó fürdő, egy jó üveg bor és egy jó szívar megbékíti a világgal. Az ember szellemi és testi vágyairól, az átélt, az elmondható és a megsejthető érzésekről mesélő, gyönyörű díszletek között játszódó szellemi "kalandregény" felnőtt olvasóknak ajánlható.