Rendkívül érdekes, ám megpróbáltatásokkal teli élete volt Marie Louise von Wallersee bárónőnek (vagy ahogy még gyakran emlegették: Marie Louise von Larisch-Wallersee grófnénak). Erzsébet császárné, vagyis Sisi unokahúga volt: apja, Lajos Vilmos bajor hercegnek Henriette Mendel színésznővel való kapcsolatából született, 1858-ban. A szülei ekkor még nem voltak házasok, csak nem sokkal később léptek frigyre, s a férjezett asszony később bárói rangot kapott. Münchenben és a Starnbergi tó partján álló garatshauseni kastélyban nőtt fel. Kiváló nevelést kapott, jól lovagolt, és gyerekkorától kezdve rajongott nagynénjéért. Még gyerekként találkoztak először a császárnéval, akit elbűvölt lovagló tudományával, és 1876-ban Bécsbe hívta őt, bemutatva a császári udvarban. Innentől kezdve egy ideig Sisi mellett élt, elkísérte őt többször is Gödöllőre, és itt ismerkedett össze Batthyány Elemér gróffal, a meggyilkolt miniszterelnök, Batthyány Lajos fiával. Egymásba szerettek, és bár a románcot Erzsébet is kedvezően fogadta (a házasságtól Sisi a Batthyány-család és Ferenc József összebékítését várta), a frigy nem jöhetett létre, köszönhetően Batthyány özvegye ellenállásának. A fiatal lányt Erzsébet később Georg von Larisch-Moennich gróffal való házasságba kényszerítette. Sziléziába költöztek, két gyermekük is született, ám házasságuk hamar boldogtalan lett. Marie Louise később viszonyba kezdett Henri Baltazzival, Helene von Vetsera bátyjával, és tőle is született két gyermeke (férje saját gyermekként ismerte el őket, de a kapcsolatnak köszönhetően viszonyuk végleg megromlott). Ám ez volt az a viszony, amelyen keresztül Marie von Vetserát is megismerte, aki beleszeretett Rudolf trónörökösbe. Kettejük között töltött be - pontosan a mai napig nem tisztázott - közvetítői szerepet a bárónő, de az biztosnak mondható, hogy rendszeresen kézbesítette egymásnak írt leveleiket, és többször is becsempészte Maryt a Hofburgba. 1889. január 30-ára virradóra aztán Rudolf trónörökös és Mary von Vetsera közösen öngyilkosságot követett el (bár elég sok más feltételezés is létezik a halálesettel kapcsolatban, mind a mai napig ez számít a "hivatalos" verziónak), és a Habsburg család, elsősorban Erzsébet őt tette felelőssé a tragédiáért. Kegyvesztetté vált, el kellett hagynia Ausztria-Magyarországot is, és visszaköltözött Bajorországba. Később még két házasságot kötött, ám mindkettő boldogtalannak bizonyult. Miután rájött, hogy a Habsburgok soha nem fognak neki megbocsátani, jelentős mértékben a bosszú vezérelte lépéseit. 1913-ban jelentette meg Múltam címmel emlékiratát, amelyben nemcsak gyerekkorától nagyjából a századfordulóig mutatja be az életét, hanem igyekszik elmondani a saját verzióját is a mayerlingi tragédiáig vezető útról, és abban saját szerepéről. A mű, amelyet az ő kézirata alapján egy angol szellemíró, Maude Mary Chester Ffoulkes formált olvasmányos szöveggé, annak ellenére érdekes olvasmány, hogy a botránnyal kapcsolatban előadott verzióját később sokan kétségbe vonták. Sok érdekes részletet olvashatunk gyermekkoráról, így például megismerhetjük első találkozását Richard Wagner zeneszerzővel, érzékletesen festi le első bécsi tartózkodását, első találkozását Rudolffal, a gödöllői látogatásokat, Batthyány Elemér leánykérését, II. Lajos bajor királlyal való kapcsolatát, őszintén vall házassága boldogtalanságáról, és arról is, mi minden történt vele a botrányt követően. A legrészletesebben, nyolc fejezetben azonban Rudolf és Mary kapcsolatával és a mayerlingi tragédiával foglalkozik. A kötetet Csorba László értő utószava zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"