A szép kiállítású, színvonalas kötet a Magyarországon 2010 és 2020 között épült református templomok tizenöt szép példáját mutatja be (kivétel a Nyíregyháza‒sóstói református templom, amely 2001-ben készült el a millenniumra, illetve a Hortobágyi Pusztatemplom, mivel ökumenikus céllal épült; sőt valamelyest kilóg a sorból a pesterzsébeti Makovecz-templom is ‒ „a nemzeti organikus építészet gyöngyszeme” ‒, tekintve, hogy 2011 óta építés alatt áll). A válogatást főképpen az a szándék határozta meg, hogy rávilágítson a magyar református templomépítészetben érvényesülő kortárs építészeti tendenciákra, és arra, hogyan illeszkednek ezek az alkotások az általánosan jellemző magyar építészeti megoldásokhoz.