Az Új Ember Kiadó a jelen kötettel emlékezik meg egykori munkatársára, a magyar vallásos és gondolati líra megújítójára, Pilinszky Jánosra. Borsodi Henrietta huszonegy verset idéz meg könyvében, melyeknek minden esetben értő elemzését adja. A szerző a szoros olvasás módszertanát alkalmazva mutatja be, milyen motívumok, milyen poétikai eszközök határozzák meg Pilinszky költészetét, valamint, hogy a költő számára az elmélyült, valóban odaforduló figyelem, a kontempláció milyen misztikus mélységeket jelentett. A kötetbe felvett versekből kirajzolódik Pilinszky Isten- és költészetképe, benne saját költői helyével. Borsodi az elemzés mellett felrajzolja Pilinszky verseinek hálózatos modelljét is, részletesen bemutatja, hogy az adott kötetben milyen kompozíciós elvek szerint kerültek egymás mellé a költemények, milyen motívumok, milyen hívószavak és gondolatok rendezik egy tudatosan kidolgozott struktúrába a szövegeket.