A vendée-i háború a francia forradalom történetének egy máig méltatlanul kevéssé ismert és gyakran részrehajló módon tárgyalt fejezete. „A történelmet a győztesek írják” – szól a mondás, és ehhez olykor hozzáteszik – „és nem a hősök”. Michael Davies a vendée-i lázadásról írt, eredetileg 1997-ben megjelent rövid könyvében ezen akart változtatni; miközben egy pillanatig sem igyekszik leplezni meghatározó, elkötelezetten keresztény világlátását, a saját „hangját” akarta kölcsönözni a vendée-i hősöknek, hogy mi is értesülhessünk róluk, akiket évszázados, megrögzött ideológiai barikádok, az elfogult és alapvetően, de nem föltétlenül tudatosan marxista szellemű történetírás unásig ismételgetett toposzai választanak el megindító történetüktől. Reményünk szerint e hiánypótló kiadvány szerény eszközeivel hozzájárul majd a történelmi emlékezet kiegészítéséhez, helyreigazításához és a magára régóta várató történelmi igazságszolgáltatáshoz. Ez a rövid, kezdőknek szánt könyv már terjedelmét figyelembe véve sem tekinthető tudományos munkának, hanem csak – talán úgy mondanánk – népszerű, ismeretterjesztő irodalomnak. Pont ebben áll az előnye, hiszen jóformán egy óra alatt alapszinten megismertet minket a vendée-i fölkelés történetével és a benne kiemelkedő szerepet játszó történelmi alakokkal, s teszi ezt úgy, hogy jól követhető és átlátható módon ágyazza be a vendée-i háborút a francia forradalom eseménysorozatába. Dr. Alácsi Ervin János atya 1996 szeptemberében Őszentsége II. János Pál pápa lelkipásztori látogatást tett Franciaországba, hogy részt vegyen Klodvig király Reims katedrálisában történt megkeresztelkedésének 1500 éves évfordulóján, ami lényegében Franciaország megkeresztelkedését jelentette a Katolikus Anyaszentegyházba, melynek máig legidősebb leánya maradt. Látogatása során a pápa elutazott a nyugat-franciaországi Vendée régiójába, és szeptember 19-én, a St-Laurent-sur-Sèvre bazilikában a Szentatya a következőket mondta: “Ti, akik Vendée földjén születtetek … olyan férfiak és nők örökösei vagytok, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy hűségesek maradjanak Jézus Krisztus Egyházához egy olyan időszakban, amikor szabadsága és függetlensége forgott veszélyben … A megőrzött tanúságtételek alapján megindító látni, hogy Vendée népe az üldöztetés kegyetlensége ellenére is ragaszkodott plébániáihoz és papjaihoz.” Sajnálatos, hogy az angol nyelvű katolikusok közül milyen kevesen tudnak bármit is azokról az eseményekről, amelyekre a Szentatya utalt; valójában még olyan is alig akad, aki a „Vendée” szót fölismeri. E szerény kis könyvem célja az, hogy megemlékezzen Péter utódjának vendée-i látogatásáról, ahol az emberek hűek maradtak Krisztus helytartójához, ragaszkodtak plébániáikhoz és papjaikhoz mindazon kegyetlen üldöztetés ellenére, amit a francia forradalom alatt el kellett szenvedniük. Nincs az egyháztörténelemben még egy olyan nemes és megindító történet, mint a hős vendée-i nép küzdelme azért, hogy megvédje oltárait és királyát. Ezt a küzdelmet a francia forradalom kontextusában helyeztük el, mivel nem értelmezhető kellőképpen e jelentős és tragikus esemény ismerete nélkül.