A költészet nyelvet kihasználó és újrateremtő erejét vizsgálják a jelen kötet szerzői, miközben nem feledkeznek meg arról, hogy a művészeti teljesítmény a „megértés létbefoglaltságának humán tapasztalataként” tételeződik. A szöveg megalkotása és megértése egyaránt esemény, amely megtörténik. A költészet „hatástörténeti működésének nyelvi valóságát” tekintik át korszakonként az egyes tanulmányok, melyek korábban előadásként hangzottak el a 2025. június 4-én megtartott interdiszciplináris konferencián. A kötet magas tudományos színvonalat képviselő szövegei ennek fényében a hermeneutika, a lingvisztika és a recepcióesztétika legújabb eredményeit kamatoztatják a tapasztalatiságból kiinduló szövegmegértési műveletek olvasása során. Az egyes tanulmányok mégsem távolodnak el a kiindulóponttól, a tiszta forrástól. Izgalmas, elméleti szempontból újszerű értelmezési keretrendszerük mellett az irodalmi művek megőrzik integritásukat, nem válnak egy újabb tetszetős teória illusztrációivá. Innen nézve máris értelmet nyer a cím is: a költői szöveg „igazsága” ugyanis időben, poétikai megközelítésben és nyelvfelfogásban mindig egyedi, az olvasás során megtörténő esemény, amit mégis tudatos nyelvi-retorikai eljárások állítanak elő. Az előszót követően tizenegy tanulmány vizsgálja mindezt. Lingvisztikai alapokról közelít a lírához Tolcsvai Nagy Gábor, aki a történő nyelvi megértést vette górcső alá. A kötet sokszínűségéből csupán néhány példát említünk: Tamás Ábel és Simon Attila antikvitással foglalkozó szövegeit Sapphó 137.