Bár rendszeres magyar irodalomtörténetet Csoóri Sándor soha nem írt, hagyatékának gondozója, Pálfy G. István ilyen jellegű írásaiból már összeállított egy kötetet (Védőoltás, 2011). Ezeket az esszéket, tanulmányokat, vallomásokat, jegyzeteket, beszédeket az köti össze, hogy Csoóri minden írását az irodalom fontosságának elismertetéséért folytatott küzdelmes szolgálat egyéníti. Fölfogása szerint a nehéz sorsú népek életében az irodalom eminens szellemi érték. A költő egy általa elgondolt, népszolgálatban kiteljesedő magyar irodalom történetének csupán a részleteit alkotta meg, és nem pusztán a hagyománytudatosítás céljával, hanem az 1960-as, vagy ’70-es évek irodalompolitikai vitáinak késztetésére is, ami számos cikkének alkalmi jelleget ad.