Pereszlényi Erika Most nem akarom mondani, mert villamoson vagyok című novelláskötete a hétköznapi Budapest lüktetéséből építkezik, a tömegközlekedésen, az utcán vagy a sorban állás közben elcsípett mondatokból és párbeszédekből formálva irodalmat. A kötet alapját több mint egy évtized alatt összegyűjtött, valós beszélgetésfoszlányok adják, amelyek a városi élet sajátos hangulatát és nyelvi sokszínűségét őrzik meg. Pereszlényi különleges érzékenységgel figyeli meg az embereket, és néhány elejtett mondatból, gesztusból vagy félbeszakadt történetből is képes teljes élethelyzeteket felvillantani. A rövid prózák ereje éppen a pillanat megragadásában rejlik: nem lezárt történeteket kínálnak, hanem olyan villanásokat, amelyekből az olvasó maga építheti fel a szereplők sorsát. A kötet egyik legfontosabb témája maga az ember, aki hétköznapi örömeivel, csalódásaival, humorával és esendőségével jelenik meg a városi nyilvánosság legkülönfélébb tereiben. Budapest így nem pusztán helyszín, hanem a történetek egyik főszereplője is, ahol a villamosok, buszok, aluljárók és utcák a mindennapi élet színpadává válnak. A szerző nem ítélkezik és nem kommentálja a hallottakat, hanem empatikus figyelemmel rögzíti a hétköznapi beszéd spontaneitását, megőrizve annak humorát és természetességét. Írásművészetével szervesen egészítve ki mindazt, amit fotóival próbált láttatni Budapestből. A szövegminiatűrök egyszerre működnek nyelvi lenyomatként és finom társadalmi látleletként, miközben a város lakóinak közös tapasztalatát rajzolják ki.