Kulcsár Szabó Ernő legújabb könyvével az irodalomértés, a költői szövegek olvasásának és befogadásának olyan alapvető kérdéseihez fordult vissza, mint például, hogy mi tesz egy szöveget irodalmi művé, mennyiben járul hozzá a befogadó a jelentésadáshoz, a műalkotás saját létmódja mennyiben következik annak temporalitásából, s hogy mennyit tud egy irodalmi szöveg műalkotás jellegéből megőrizni a későbbiekben, a későbbi generációk befogadói pozíciójából szemlélve. „A létmódja felől megvilágított műalkotás ugyanis a maga kettős időszerkezete jóvoltából egyszerre van belefoglalva az olvasási eseménybe és beillesztve a költészet szüntelen mozgásban lévő hatástörténetébe.”