Yehudi Menuhin (1916-1999) kétségkívül a huszadik század legismertebb hegedűművészének számít. Az ő életét és munkásságát mutatja be Bruno Monsaingeon hegedűművész-zenetörténész, aki maga is többször találkozott Menuhinnal. Az előszóban is leírja: 1957. október 4-én hallotta először játszani, majd 1962-ben részt vett londoni mesterkurzusán, innentől kezdve rendszeresen találkoztak, 1987-ben elkísérte őt szovjetunióbeli útjára, vele készített interjúja felhasználásával pedig 1996-ban mutatta be róla szóló portréfilmjét. Kötetében elsőként bemutatja az oroszországi zsidó család történetét, majd a Menuhin házaspár útját Palesztinán keresztül New Yorkba. A szerző részletesen bemutatja a csodagyerekként indult hegedűművész életét, kronológiai rendben haladva. Olvashatunk a tanulóévekről, 1925-27-es európai körútjáról, az Enescu tanítványaként telt évekről Párizsban és Romániában, mítosza megszületéséről, későbbi mestere, Adolf Busch közreműködésével, a "Ville d'Avray-i csütörtökökről", a harmincas évekről és a második világháború időszakáról, amikor több mint ötszáz alkalommal játszott a szövetségi erők katonáinak, és Benjamin Britten angol zeneszerzővel a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek is adott koncertet. A háborút követően sok szó esik más zenészekkel való kapcsolatáról, többek közt magyar vonatkozásokról (külön kiemelve Bartókkal való találkozását), az új zenészgeneráció támogatásáról vagy éppen az indiai zene felfedezéséről. A fekete-fehér fotókkal illusztrált kötet repertoár-listával és névmutatóval zárul. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"