„Loncz úr alacsony, patkányképű fickó volt, és első fogai úgy álltak előre patkánybajusza alatt, mint egy hörcsögnek” – így mutatja be a történet családjának fejét az író; s ha valaki azt hinné, hogy Loncz úr esetében a rút külső nemes jellemet takar, nagyot téved. A szépreményű autókereskedő roppant kapzsi, csaló a javából, aki éles eszét elsősorban arra használja, hogy vevőit becsapja. Misi, a „trónörökös” áhítattal csügg apján, s minden törekvése a nagyreményű üzletember cím elnyerésére irányul. Az anya a tévé folytatásos műsorainak bűvöletében élő, locska morfondírozgatásokba menekülő, családját és háztartását elhanyagoló, üresfejű némber. Ebbe a családba születik bele Matilda, a csodagyerek, aki ötéves korában már a klasszikusok társaságában érzi legjobban magát, és szivacsként szívja magába Dickens, Austen, Hemingway és más írók értelmes életre ösztönző tanításait. Apja szemében szálka a mindig olvasó leányka. Háborúskodásuk megviseli a leányt, aki egykettőre fölrúgja a szülői tisztelet hagyományait, s úgy dönt, hogy „szemet szemért, fogat fogért”.