A Holmi 1989-es megalapítása egyben Bán Zoltán András kritikusi karrierjének indulását is fémjelzi. Bán kritikusként és dramaturgként vált hamar ismertté, ám a széppróza sem állt tőle távol, igaz, e műnembe sorolható műveit rendre álnéven jelentette meg, személyétől, életművétől az irodalmi inkognitó, a különböző maszkok és perszónák játékán alapuló poétika elválaszthatatlan. Ebbe a sajátos kavalkádba enged bepillantást a jelen kötet, melybe a szerző groteszk és komor, valamint tragikomikus és vállaltan giccses művei kerültek bele, melyek igen lényeglátó módon nyilatkoznak jelenünkről. A magyar valóság, a társadalom, a politikum és a művészetek végóráinak krónikása nem rejti véka alá örömét sem: a halálban mindenki egyenlő, nincs menekvés, a kérdés csupán annyi, ki hogy néz majd szembe azzal.