Leonora Carrington (1917–2011), a legismertebb és legemblematikusabb szürrealista művésznő mozgalmas életében egyszerre testesültek meg a 20. század álmai és rémálmai. Apja textilbirodalmának örökösnőjeként megelégedhetett volna a léha úri léttel, de a túláradó képzelőerővel megáldott, már gyermekként is különc Leonorának hamar rá kellett döbbennie, hogy más, mint a többiek. Még húszéves sem volt, amikor végérvényesen fellázadt társadalmi osztálya szigorú szabályai, szülei, a vallás és a konzervatív gondolkodás hegemóniája ellen, majd kitört a teljes művészi és személyes szabadsága felé. Botrányos kapcsolata Max Ernsttel a párizsi művészvilág egyik legféktelenebb szerelmi történetévé vált, amelyet csak a második világháború volt képes romba dönteni. Amikor Maxot letartóztatták, és koncentrációs táborba hurcolták, Leonora összeomlott, és egy spanyol elmegyógyintézetbe került, ahonnan Portugáliába szökött, majd New Yorkba menekült. Végül Mexikóban telepedett le, és mind a képzőművészet, mind az irodalom terén egyedülálló alkotások sorát készítette el. Elena Poniatowska Cervantes-díjas regényevalósághűbben teremti meg ezt a kivételesen inspiráló, megalkuvást nem ismerő személyiséget, mint ahogyan erre egy hivatalos életrajz képes lenne. Leonora lenyűgöző élete nem csupán izgalmas kaland vagy megrázó szerelmi történet, hanem betekintés a 20. század első felének művészvilágába, és egyben szívszorító kiáltvány az alkotói szabadságért.