A kortárs latin-amerikai próza – itthon kevésbé vagy egyáltalán nem ismert – remekeivel lepi meg olvasóit a nemrégiben alakult Sonora Kiadó. A jelen kötetben María Gainza argentin írónő szövegeit olvashatjuk. Egyetérthetünk a hátsó borítón megfogalmazottakkal, Gainza szövegeit valóban nem könnyű műfajok szerint kategorizálni, az esszé, kritika és autofikció határmezsgyéjén egyensúlyozó szövegeket mégis összeköti valami: a látás. A festményeket középpontba állító mű ugyanis az emberi percepció elsődleges eszközét, a látást problematizálja. Annak ellenére, hogy legtöbben – Tamás apostolhoz hasonlóan – a szemünknek hiszünk csak igazán, érzékszerveink, a valóságnak látott világ könnyen becsaphatnak minket, a határok elmosódnak, a korábban biztosnak hitt jelenségek megkérdőjeleződnek. Ezt használja ki Gainza is és teszi meg könyve prózapoétikai alapjává.