Barnás Márton megalkotta az általa konstruált világban élő Klaus Molotov alakját, akit a Klaus Molotov és az elmepalota (2025) című kötetében mutatott be. Ennek verseiben saját alkotói világába, az „elmepalota” termeibe és zugaiba engedett bepillantást. Most, a folytatásban hőse érzéseit, gondolatait, hiteit, álmait, ábrándjait és emlékeit verseli meg. Ellentmondásos személyiség képe bontakozik ki a versek és kisprózák sorából, olyan léleké, aki nem hisz a szavakban, mégis ír; aki a valóságot kutatja, miközben tudja, nincs egyetlen, egynemű valóság; aki szeretetre vágyik, de úgy érzi, nem képes igazán szeretni; aki Istent keresi, de inkább azt várja, Isten találjon őrá.