A Lélekmérgező írók és ami mögöttük van alcímű kötet szerzője olyan kérdéskört dolgoz föl, amelyről értelmiségi körökben talán szó esik, ám amelyet tényszerűen, irodalomtörténeti alapossággal alig-alig dolgoztak föl. Azokról a Rákosi- és Kádár-korszakban favorizált tollforgatókról van szó, akik vagy maguk, vagy szüleik révén erősen kötődtek a pártapparátushoz, a kommunista pártállamhoz, esetleg a belügyi szervekhez. Az ő írói munkásságukat és emberi hátterüket mutatja be a szerző, és nem elsősorban a bűnösökre való rámutatás céljából, hanem azért, mert e szerzők működése kimutathatóan hozzájárult a rendszerváltozás utáni lelki és szellemi megtisztulás elmaradásához. A múlt torzító újraírói épp ezért gátlástalanul hazudozhattak, következmények nélkül csúsztathattak a morálisan bénult társadalom közegében.