„Kína irodalma szakadatlan folytonosság, immár több mint négyezer esztendő óta. Az elbeszélést – a mesét meg a regényt – meglehetősen kevésbe veszik, nem is tekintik költészetnek. Szemükben csak a bölcselet nagy s a vers, mely az élet sűrített kivonata, önfeledtség és önkívület, gyermekélet és örökélet” – írta a kínai költészetről Kosztolányi Dezső. Kosztolányi hatása a kínai költészetről Magyarországon kialakult képre felbecsülhetetlen. Ő volt az első magyar költő, aki fordításaival a kínai költészet több évszázadát akarta átölelni, a Dalok könyvétől (Si king) a 20. századig, és aki sok húron kívánta megszólaltatni azokat a versdallamokat, amelyeket a kínai költészetben legfontosabbnak érzett.