A 8 Órai Újság 1937. november 5-i száma szomorúan tudósított Palásthy Marcell újságíró, a lap lósportrovatának vezetője haláláról, aki hosszas szenvedés után 61 éves korában hunyt el az újpesti megyei kórházban. "Palásthy Marcell érdekes, egyéni színt és tehetséget jelentett a magyar újságirodalomban. Rendkívül ötletes, szellemes cikkeit és novelláit szerette és szívesen olvasta a közönség, kifogyhatatlan, frappáns humora pedig a bohémtársaság kedvencévé tette" - emlékezett rá a lap. Mint később Kellér Andor egy Palásthyról szóló, 1956 őszén megjelent írásában (Palásthy titka) megjegyzi: a tehetséges Palásthy jól tudott írni, "de soha nem azt írta, ami kibuggyant belőle, hanem amit a megrendelő kiadó vagy szerkesztő kívánt. (...) Gyűlölte az írói munkát, amely számára mindig keserves robotot jelentett." Valójában játszani szeretett: a lóverseny és a kártya volt a szenvedélye. Ha volt pénze, egy-egy munkának köszönhetően, játszott, és addig nem is írt újra, míg volt miből játszani. Ismerőseinek gyakran mondogatta, hogy egyszer majd elvonul vidékre, és megírja a nagy regényt - ami aztán soha nem született meg. Ha Kellér Andor nem emlékezik meg róla esszéjében, neve valószínűleg teljes feledésbe merült volna. A most megjelenő kötet a szerkesztő, Zeke Gyula bevezetőjét követően tartalmazza Kellér emlékező írását, melyeket a szerkesztő által összeállított jegyzetek kísérnek. Ezt követik Palásthy Marcell három főfejezetbe sorolt cikkei: elsőként a kártyajátékkal, majd a lóverseny világával, végül a pesti kávéházakkal kapcsolatos írások - összesen harminchárom cikk, fejezetenként szintén jegyzetekkel kiegészítve. A kötetet az idegen szavak és rétegnyelvi kifejezések szótára, valamint képmelléklet zárja. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"