1967. január elsején kezdte Naplója írását Karinthy Ferenc; az utolsó bejegyzés dátuma pedig 1991. június 30, s az utolsó két szó: "Folyt. köv." Sajnos nem következett folytatás... Miért érdekes és letehetetlenül olvasmányos ez a hol nekibuzduló, szinte kis esszékké izmosodó, hol tőmodatokká zsugorodó napló? A legelső ok a naplóíró feltétel nélküli őszintesége, szókimondása. Hittel vallja baloldali és egyben demokratikus meggyőződését, nem tagadja meg '45 utáni kommunista epizódját, de azt is elmeséli, hogy miért lett túl rajta. Kritikusan ítéli meg a Kádár-rendszert, de elismeri élhető mivoltát - legalábbis a szomszédokhoz képest... A nyolcvanas évek végén teljes átéléssel aggódik, hogy sikerül-e a fordulat. A Napló sikerének másik fő oka irodalmi vélekedéseinek egyedi és egyenes volta. A népies-urbánus vitát a magyar irodalom rákfenéjének tartja, de ha kell, akkor Illyés és Németh László mellett voksol. Szereti a fiatalokat, de nem igazán találja köztük a helyét, rendre kiáll a realizmus mellett, idegenkedik a "lilaságtól" és a modernkedéstől. Akadnak vaskos melléfogásai, de mindig engesztelő az őszintesége. A legizgalmasabb a feljegyzésekben azonban maga Karinthy Cini. Ez az ember imádja a vizet, minden lehetséges alkalommal fürdik és úszik. Nem irodalmi teljesítményeire büszke, hanem lábtenisz-tudományára, fejelési technikáira és vízipólós trükkjeire. A megismerés végtelen vágya munkál benne, imád utazni, finomakat enni és inni, társasági életet élni. A reális világ e fejedelme azonban élete utolsó két-három évében összeomlott: a halál megváltás volt a számára... A jelen kiadvány (amely a Nemzeti könyvtár sorozatban jelenik meg) a teljes háromkötetes kiadvány utolsó darabja, benne a szerző 1974 és 1991 közötti naplóbejegyzéseivel. A kiadványt Karinthy Márton és Huszti Péter előszava nyitja meg. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"