Veszprémy László Bernát a huszadik századi magyar történelem egyik igen sötét korszakába, a második világháborút követő megtorlások és koncepciós perek világába vezeti be olvasóit. A témaválasztás igen unikális: a szerző a korszak koncepciós peranyagaiból azokat veszi górcső alá, melyek a haláltáborokból visszatért zsidó foglyok közül úgynevezett kápókként tevékenykedő rabok ellen irányultak. A kápók meghatározásakor – ahogy a szerző is kiemeli – a szakirodalom sem egységes: alapvetően a náci őrökkel, a táborok igazgatását vezető tisztekkel együttműködő zsidó foglyokat nevezték így. Kápók lehettek tehát az „egy táborok zsidó rabjainak vezetői (Lagerältester), a blokkok és a barakkok vezetői (Blockführer vagy Barackeführer), szobaszolgálatosok (Stubendienst vagy stuboda) vagy rendfenntartók (Judenpolizei)”. A perek során kérdéses volt, hogy valóban kápókként vettek részt a később elítéltek a táborok életében vagy ez a folyamat is beilleszthető-e a kommunista terror működésmódjába.