Kustos Júlia első verseskötetének ajánlója, Bartók Imre szerint a költőnő lírikus énje Démoszthenészre emlékeztet: dadog ugyan, mégis muszáj figyelni rá, hiszen súlyosan szól. Akár a külvilág tájait, akár a lírai alany belső világát ábrázolja, szinte beleszuggerálja az olvasó agyába a képet, az üzenetet, és rajta keresztül, áttételesen az érzelmet. Minden megszólalása reveláló hatású, egyik leíró versét például így kezdi: „Elsőként találj egy helyet, / ahová a külvilág nem kísér” (Látogatás az udvarban). Egyik versalanyát így mutatja be: „A nevem Róza, nyolcvanéves vagyok, / családunk földjét borzasztóan féltem” (Róza dala). Egy alapvető igazságot meg ekként fogalmaz meg: „Ha minden jól megy, csak eleinte gyötör, aztán megszokod” (A lámpalázas verse).