Ahogy az idő múlásával az ember inkább emlékei között érzi jól magát, mint a jelen múló pillanatai által körülvéve, úgy tekint Nádas Péter elbeszélője emlékekből és benyomásokból építkező búcsúkötetében vissza egykori önmagára, Mészöly Miklóssal, Polcz Alaine-nel és Esterházy Péterrel kialakított, életfogytig tartó barátságára. Nádas úgy érezte, hogy e kivételes emberekkel fenntartott kapcsolat, e kevés halandónak megadatott barátság nem fért volna bele a maga teljességében a Világló részletekbe (201709165), kétkötetes életregényébe, így a Rémtörténetek (legutóbb: 202518138) után, melyet csak „időskori tréfának” tart, barátaitól vesz megható irodalmi búcsút, melyen keresztül ismét testközelbe hozza alakjukat, munkásságukat és a jelenre is kiható jelentőségüket, hatásukat. Elegáns, szépirodalmi igénnyel megírt búcsú. Nádas korszakos regényekkel a háta mögött bátran és közvetlenül szólítja meg „halott barátait”, hogy a rokokó finomságú életképek és a kemény, naturalista stílben felrajzolt portrévázlatok közepette nagyon is valóságos, esendő és emberi alakokként állítsa barátait leendő olvasói elé.