A vallásos érzületű olvasók sorában sokan lehetnek azok, akik úgy érzik, kevéssé személyesek az évszázadok óta elmondott imák, pontosabban szólva azok talán túl általánosan fogalmazzák meg a Krisztusban hívők „égi szférákba irányuló” gondolatait. Szekeres Mária igaz, mély hittel és a sorok között bujkáló szeretettel fogalmazza meg a ma emberének Isten felé irányuló kérő, köszönő gondolatait, a hívő ember önmagát kereső kérdéseit, törekedve az életben megteremthető egyensúlyra, harmóniára, amely a kötetbe válogatott prózai sorokban és lírai darabokban egyaránt manifesztálódik. Mai, egyszerű ám mégis gazdag nyelvezettel közvetíti gondolatait a szerző, miközben egyként imádkozik, fohászkodik, hálát ad és gondolkodik sorsáról, jövőjéről, a hit mibenlétéről, az emberi természet esendőségéről és mindarról, ami az embert emberré avatja.