1939 egy hideg februári reggelén hatvan gyerek állt egy bécsi vasútállomáson. A nácik elől menekültek Svédországba és a szabadságba. Köztük volt az újságíró Josef és felesége, Elise egyetlen gyermeke, Otto is. Szülei a náci Bécsben próbáltak túlélni, és elhatározták, hogy naponta levelet írnak fiuknak, amíg újra nem találkoznak. Svédországban Otto napszámos lesz, és tanyáról tanyára jár. Tizenhét évesen a smalandi Kamprad családhoz kerül. A gazda annak ellenére befogadja a zsidó menekültet, hogy ők „Hitler bácsiban” hisznek. Ingvar, a család fia és Otto barátságot kötnek, és Otto lesz az egyik első alkalmazott a fiú új cégében, az IKEA-ban. Aztán hetven évet ugorva az időben, a 2005-ben, nyolcvan éves korában elhunyt Otto Ullmann egyik lánya egy IKEA-kartondobozban átad a könyv írójának, Elisabeth Åsbrinknek 500 levelet az Ullmann családtól, melyek 1939-től 1942-ig íródtak. Ezekből és a szerző által megidézett történelmi eseményekből körvonalazódik a zsidó kisfiú és családja, népe sorsa.