Márai plasztikus, az emlékezés spontán szeszélyét és a vonalvezetés céltudatosságát egyaránt érvényre juttató műve önvallomás és társadalomrajz, a lélek érzékeny rezdüléseinek rögzítése, egyúttal tárgyilagos, dokumentatív értékű valóságábrázolás. Kassa - a 20. század első évtizedeinek polgári miliője - igen gazdag tárgyi és szokásvilág, melyben dzsentris és közrendű értékek keverednek: ez a gyermekkori világ panorámája. Furcsa rokonok pasztell színezésű arcképei és a szegények, cselédek, városi kisegzisztenciák árnyképei sorakoznak a lapokon, egy gyermeki felfogásmód szerint tükröztetve. A jómódú ügyvéd féltett, gondosan nevelt csemetéje furcsa, irracionális lázadással próbál kitörni e szabályozott közegből - a kiskamaszt ezért egy jó nevű fővárosi intézetbe adják. Az egyházi iskola drillje, az egyenruhás növendékek közötti viszonyok teszik igazán befelé fordulóvá. A mű első része a serdülőkor éveinek válságos, a belső önállósulást és az alkalmazkodás kényszerét egyensúlyozó lelkiállapotainak rajzával zárul. A második egység az ifjúkori útkeresésről szól, az író német-, francia- és olaszországi éveiről, a háború utáni Európa mondén és forrongó világában való újságírói pályakezdésétől a szociális, baloldali mozgalmakkal való kokettálásán át korai házasságának jellemérlelő eseményeiig pásztázva a témákat. A "vallomások" a hazaérkezéssel, az otthoni világ friss és jóleső újra felfedezésének ábrázolásával zárulnak. Márai az igazi íróra valló távolságtartással és finom iróniával szőtt villódzó szellemű prózája őszinteségével és tárgyi gazdagságával ma is élményt adó, lebilincselő olvasmány, a magyar memoárirodalom egyik klasszikus alkotása. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"