Virág Rudolf önéletrajzi kötete emlékekből kibontott térkép: otthoni tájak és átszelt világok rajzolódnak ki rajta, egy somogyi falu szűk mozgásteréből kontinenseket összekötő távolságokig jutunk. Első lépéseinek, kalandozásainak, utazásainak élménye nem csupán helyeket, hanem határokat rajzol át – földrajziakat és lelkieket egyaránt. A szerző gyermekkori tapasztalata a Vasfüggönyön inneni Magyar országon lassan érlelődik felismeréssé: a térbeli szabadság minden szabadság anyja – ha ez hiányzik, semmi más nem pótolja. Történetei azt vizsgálják, hogy mi történik velünk attól a pillanattól kezdve, amikor a mozgás lehetőséggé válik: hogyan alakul át bennünk a világ képe, miközben idegen tájakon haladunk át, és hogyan épülnek be ezek az utak a személyiség mélyrétegeibe, miként tágul azon képességünk, hogy más kultúrák felől önmagunkra is mind jobban rálássunk. A könyv nem tanít és nem győzköd, csak a régiek módján kérlelhetetlenül bíztat és bátorít: hajózni márpedig muszáj!