A magyar pszichológia legnevesebb renegátja, Feldmár András kötetében azzal a területtel foglalkozik, amelynek okán szimultán lett a tudományág akceptálhatatlan lázadója, és merész reformere, aki - a cél, vagyis a lélek minőségének lehető legmagasabb szintre való emelése érdekében - mert új, mások által illegálisnak és veszélyesnek minősített utakon elindulni. Kötetének fókuszában tehát a különféle lelkiállapotot befolyásoló szerek, valamint az azok által nyújtott lehetőségek, fejlődési és megismerési utak állnak. A félreértések elkerülése végett már előszavában tisztázza, hogy a maga olvasatában mit ért ezek - azaz az orvosság, a drog, az enteogén szer és a kábítószer - fogalma alatt, felvázolva egyben könyve egyik fő témáját is: a sokak által egy kalap alá vett tudatmódosítók egy része - az enteogének - az elme tompítása helyett valójában a mentális lehetőségek és kapacitás tágítását idézik elő: "felébresztenek minket az alvásból". Ezt a (nyilván éles véleménykülönbségeket kiváltó) kérdéskört járja körül a Kis Tiborral, a Quimby együttes frontemberével folytatott kötetlen beszélgetés keretei között "Vidáman zuhanunk", valamint Ébredések című esszéjében is. Szintén ez áll a fókuszában harmadik, angol eredetiből fordított írásának (Tedd meg, légy bátor, és maradj csendben!), amelyben azonban a pszichoterápia más területeivel is foglalkozik. Az egyszerre elgondolkodtató és provokatív kötet a lélektan alternatív útjaira nyitottak számára kötelező olvasmány. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"