A norvég gerontológus kutatásai elsősorban arra irányulnak, hogy föltárja a kognitív funkciók, a pszichikai és fizikai egészség, a normális öregedési folyamat és a normálistól eltérő hanyatlás jellemzőit. Az életkor előre haladtával általában tapasztalható némi kognitív hanyatlás, de ha ez nagyobb mértékű, az a demencia jele lehet. Azzal, hogy az emberek átlagéletkora megnőtt, a demensek száma is növekedett. Geir Selbaek húsz esztendeje foglalkozik e kór kutatásával, most elméleti tudását és klinikai tapasztalatait osztja meg az olvasóközönséggel. Könyvében nem mellőzi a tudományos tényszerűséget és alaposságot, viszont törekszik közérthető lenni. Ismeretterjesztő műve három részre tagolódik. Az első részben elmagyarázza, mi a demencia, mely betegségek válthatják ki, hogyan történik a diagnosztizálása, miben különbözik a normális öregedés tüneteitől, illetve, hol tart a tudomány a kezelésében. A második részben szól a megelőzés lehetőségeiről, a közegészségügy kívánatos intézkedéseiről, és szól a személyes életmód befolyásoló tényezőiről. A harmadik rész fejezeteiben összefűzi az előző részek szálait, miközben a kérdéskör etikai vonatkozásait is fölveti. Az érdeklődés fölkeltése végett esettanulmányokat közöl, hat demens személy példáját hozza föl, azzal a megállapítással, hogy a betegség a páciens mellett a hozzátartozókat is sújtja. A tünetek fölismerésének módjait, a kiváltó okokat is számba veszi; ilyenek lehetnek az érrendszeri betegségek, a Parkinson-kór, a homloklebeny elváltozása vagy épp balesetből adódó fejsérülés.