Az Ünnepi Könyvhétre jelentkezik új kötettel a vajdasági magyar irodalmi élet egyik pregnáns alakja, Lovas Ildikó. Műve - hasonlóképp A kis kavicshoz (201205191) - a két háború közötti, sajátos hangulatú, már a következő tragédiát érlelő időszakban, nagyrészt a harmincas években játszódik, ezúttal Dél-Magyarországon - legalábbis részben. Mert hát a történet főszereplője és mesélője, Kiss Piroska nem a századelő, hanem a huszadik század derekának a szülötte, aki családja történetének megidézése apropóján mesél a nem is annyira távoli múlt Vajdaságáról. Teszi ezt - ahogy az alcímben is utal rá - egyfajta "szabómagdáskodással", ami nem jelenti a nagy írónő konkrét követését, inkább a látásmód, az életszemlélet és az "áttitűd" átvételét. Ennek tükrében (egy alapvető fontosságú döntés kapcsán töprengve) veszi szemügyre a kort, részletesen felidézve a sorsfordító politikai döntéseket, elemezve annak következményeit, felsorakoztatva tipikus figuráit - persze nem direkt ismeretterjesztés, hanem anekdotázva elbeszélt, lebilincselő sztorik által. Mindeközben kifinomult részletességgel vázolódik fel az ő személyes portréja is, s a nagyszabású dupla háttér: a család, elsősorban pedig azon belül is a nagyszülők históriája, és a korabeli haza. Művelt, a huszadik századi vajdasági történelemre és társadalomra kíváncsi olvasót igénylő kötet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"