A Telex online hírportál elismert újságírója a podcastek, interjúk és tudósítások után regényírásra adta a fejét, hogy olyan köz- és magánéleti kérdéseknek biztosítson teret, amelyek eddig kiszorultak a kortárs irodalmi szcénából. Fábián Tamás elbeszélésének hősei a mai magyar társadalom felső középosztályából kerültek ki, akik az alkotáson vagy a társadalmi munkán keresztül szeretnének valamit törleszteni abból a kiváltságból, ami születési jogon jutott nekik. A fiatal önkénteseken keresztül a szerző a társadalmi valóság égető jelenségeiről nyújt fájó, de annál igazabb látleletet. A romák szegregációja és kilátástalansága köré szerveződik az NGO-kat bemutató szál, melyben egy fiatal házaspáron keresztül ismerhetjük meg, miként szerveződnek e segíteni vágyó önkéntesek, milyen adminisztratív feladatokat kell megoldaniuk, egyáltalán egy velük minden fórumon ellenséges kormányzattal a hátuk mögött, hogyan tudnak helytállni a mindennapok során. A szerző nem tesz kísérletet arra, hogy az alulnézeti perspektívát totalizálja, szereplőit a maguk természetes közegében, általában a budapesti tereken vagy a meghitt otthonban láttatja. Ám éppen ez teremti meg azt a feszültséget, amire a könyv építhet. A társadalmi munkáktól és az önkéntesek világától nem lehet függetleníteni a többi szálat sem, azok különböző módokon és helyzetekben megtalálják a közös metszéspontot. Patrik, az alkotói válsággal küzdő sikeres elsőkönyves író alakja öntükröző szerepet tölt be: