A felvidéki származású, Bécsben élő pszichológus, Tóth Erzsébet Fanni, valamint az író Vibók Ildi közösen megalkotott regénye egy kisgyermek nézőpontjából mutatja be a csehszlovákiai magyar kisebbség II. világháború utáni hányatott sorsát, azét a családét, amelyet Csehországba hurcoltak kényszermunkára. A család úgy próbálta meg a kiszolgáltatottságot, a kínokat elviselhetővé tenni a mit sem sejtő kisgyermek számára, hogy mintegy szeretetteli burkot vontak köré, mindazonáltal a narrátor gyermek érzi, valami egészen különös, egészen szokatlan történik velük, hiszen még a környezete nyelvét sem érti. A fiataloknak szóló regény önmagában is tanulságos olvasmány, de ennél jóval többről van szó.