Az erdélyi katolikus szerző, Diósi Dávid teológiai tanárként sokat tesz azért, hogy az istentisztelet tanulmányozása, ne pusztán a „gyakorlati tanszék” feladata legyen. Könyve, önálló szellemi vonalat követő liturgikus teológiai írás, üdvözlendő újdonság a magyar liturgia-teológiai palettán. Írásával visszahelyezi a liturgiát és a liturgikát a teológia szívébe, sőt azt a teológia forrásaként tekinti. A fiatal kanonok mondandóját tágasabb horizonton helyezi el, ahol a vallástörténet, szociológia, lélektan, filozófia és szisztematikus teológia kontextusában, tiszteletet parancsolóan széles szakirodalmi háttérrel és szellemi nyitottsággal értekezik a keresztény istentisztelet lényegéről.