Páskándi Géza (1933-1995) író 1963. február 9-én szabadult hat év, Duna-deltában töltött kényszermunka-büntetéséből. Szabadulása nemcsak azt jelentette, hogy új életet kellett kezdenie, de azt is, hogy majdnem elölről kezdhette alkotói pályáját. E tény fölismerése indította Cseke Péter kolozsvári irodalomtörténészt, hogy megvizsgálja az író 1963 és 1973 között, azaz szabadulása és Magyarországra való áttelepedése közötti évtizedben az erdélyi kulturális sajtóban (Utunk; Korunk; Igaz Szó) és önálló kötetekben megjelent munkáit. Arra volt kíváncsi, hogy Páskándi első alkotói korszakához (1949-1956) képest milyen változások figyelhetők meg életműve alakulásában – műfaj, líra- és prózanyelv, drámaszerkezet, stílus tekintetében.