Hiánypótló monográfiájában Lukovics Miklós az önvezető járműveket, e folyamatosan változó technológiát állítja a fókuszba. Az már most bátran kijelenthető, amit a szerző sem mulaszt el hangsúlyozni könyve nyitó oldalain, hogy az önvezető járművek alapjaiban alakítják át azt, ahogy ma a közlekedésre tekintünk, legyen az ember ma járművezető sofőr, gyalogos, kerékpáros vagy valaki, aki a tömegközlekedésben vesz részt, az urbánus közegben lakó minden ember érzékelni fogja a változásokat. Ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen technológiai átállásról, hanem teljes paradigmaváltásról van szó, ami magával vonja a kérdéskör adminisztratív, politikai, gazdasági, társadalmi és pszichológiai vonatkozásait is. Nem elég az önvezető autók technológiáját, legyen szó a szoftveres vagy hardveres oldalról, a társadalmat, a közösségben élő embereket is át kell nevelni az önvezető autók megfigyelésére, a hozzájuk való alkalmazkodásra. Azonban ha ez sikerül, annak beláthatatlan előnyei származhatnak. A szerző által életre hívott, az OTKA keretein belül működő kutatócsoport ezért nemcsak mérnököket, de a menedzsmenttel, marketinggel és pszichológiával foglalkozó szakembereket (Dudás Zsolt, Palatinus Zsolt, Volosin Márta, Prónay Szabolcs, Ujházi Tamás, Majó-Petri Zoltán) is bevett csapatába, hogy a lehető legszélesebb alapokra helyezze mindezt. A hat tematikusan szervezett egységből felépülő monográfia a bevezető gondolatok után az önvezető járművek és a városok viszonyát veszi górcső alá, majd a városi lakosság önvezetőjármű-elfogadási hajlandóságát vizsgálja, ehhez járul a potenciálisan megváltozó városi környezet, valamint hogy mit tudna a szakpolitikai és a helyi vezető réteg ezzel a fontos fejlesztéssel kezdeni.